Wir, die Nachkommen der Holocaustüberlebenden und unsere Freunde, beobachten mit zuneh-mender Sorge den Antisemitismus in Ungarn und die Politik, die ihn unterstützt, ihn duldet oder einfach nur wohlwollend wegschaut...
Mit zunehmender Sorge beobachten wir, dass unsere noch lebenden Eltern, Freunde und Ver-wandte, die die Deportationen oder das Elend im Ghetto erleben mussten und sich sehr gut an den Weg erinnern, der dahin führte, jetzt erneut das Gefühl haben, diese durchleben zu müssen.
Der in der Zeit des Sozialismus aus dem allgemeinen Bewusstsein verdrängte Antisemitismus gelangte nach der Wende allmählich wieder in den Vordergrund und vergiftet das politische Le-ben erneut. Wir wissen, dass wir jetzt nicht das Jahr 1938 oder 1944 schreiben, doch die Gefahr von antisemitischen Übergriffen können wir nicht ohne Sorge ausschließen. Auch jetzt beginnt man Sündenböcke zu konstruieren. Es ist seit mehreren Jahrhunderten, ja Jahrtausenden bekannt, wer in solchen Fällen den Kopf hinhalten muss. Im Alltag erleben wir leider allzu oft, dass auch jetzt wir das Böse und die Ursache allen Übels sein sollen.
Mit zunehmender Sorge beobachten wir, wie in den letzten anderthalb Monaten, durch die Zu-nahme rechtsradikaler Vorfälle, auch der letzte Rest unseres Sicherheitsgefühls verschwunden ist. Seit 50 Jahren wurden wir nicht mehr mit Ähnlichem konfrontiert. Sie verursachen jetzt große Schäden, unter Anderem deshalb, weil darunter das Ansehen Ungarns leidet.
Sollten diese chaotischen Zustände in offene Gewalt gegen unsere traditionellen Gebäude – wie z.B. gegen das Gebetshaus in Vác -, Friedhöfe oder gegen uns selbst umschlagen, und diese Ge-fahr spüren wir deutlich, so denken wir, dass die Defizite in unserer Demokratie noch krasser werden. Dadurch wird das Land auf internationaler Ebene genau das Vertrauen verlieren, das wir alle so dringend benötigen.
Es ist von allen am politischen Leben Beteiligten zu Recht zu erwarten, sich dieser Bedrohung bewusst zu werden und bei allen Menschen, die sie beeinflussen können, auf die Gefahren nach-drücklich hinzuweisen.
Aufgrund der oben geschilderten Gefahren erwarten wir vom Parlament der Ungarischen Repu-blik, das als Grundlage der staatlichen Souveränität dienende und im Sinne des in Paris am 10. Februar 1947 geschlossenen Friedensvertrags verabschiedete Gesetz Nr. 18., Art. 4. vollständig einzuhalten. Demnach hat "Ungarn im Sinne des Friedensvertrages angeordnet, auf ungarischem Staatsgebiet alle faschistoid-politischen, militärischen oder militanten Organisationen aufzulösen, die gegenüber den Vereinten Nationen feindliche - auch revisionistische - Propaganda ausüben und wird in Zukunft solche Organisationen verbieten, deren Ziel es ist, das Volk seiner demokratischen Rechte zu berauben".
Budapest, November 2006, 2nd Generation Jews Hungary(masodikgeneracio@freemail.hu)
FELHÍVÁS
Mi, holokauszt túlélők gyermekei, és barátaink növekvő aggodalommal figyeljük a magyar társadalomban terjedő antiszemitizmust, és az azt támogató, tűrő, vagy cinkosan elnéző politikát. Növekvő aggodalommal látjuk, hogy még élő szüleink, barátaink, rokonaink, akik átélték a deportálást, vagy a gettók borzalmait és nagyon jól emlékeznek a hozzá vezető útra, mennyire úgy érzik, hogy ismét ezt kell megérjék. A szocializmus időszakában a szőnyeg alá söpört antiszemitizmus a rendszerváltás után ismét fokozatosan előtérbe jutott, és egyre jobban megmérgezi a politikai közéletet. Tudjuk, hogy most nem 1938-at, vagy 1944-et írunk, azonban antiszemita atrocitások lehetőségét nyugodt szívvel nem tudjuk kizárni. Most is megindult a bűnbakképzés, és több évszázada, évezrede ismert, hogy ilyenkor kiket szoktak hibáztatni. A hétköznapokban sajnos sokszor tapasztaljuk, hogy most is mi vagyunk az ok, a fő gonosz.
Növekvő aggodalommal szemléljük, hogyan tűnt el a szélsőjobb atrocitásai által másfél hónap alatt maradék biztonságérzetünk is. Ezekhez hasonlót sok évtizede nem láttunk. Ezek ma igen nagy károkat okoznak országunknak azzal is, hogy rossz hírünk lett a világban. Azzal, ha ez bármilyen szinten, akár tradicionális épületeink, -mint a közelmúltban a váci imaház - temetőink, vagy személyek elleni nyílt támadásokban nyilvánulna meg, aminek a veszélyét egyre inkább érezzük, azt gondoljuk, hogy országunkban erősödne a demokráciadeficit, és éppen azt a nemzetközi bizalmat veszíthetné el, amire ma mindennél jobban szükségünk van. A politikai élet szereplőitől joggal elvárható, hogy fokozottan figyeljenek ezekre a lehetőségekre, és hívják fel a befolyásuk alatt lévő tömegeket, hogy milyen veszélynek teszik ki nemzetünket. A fentiek alapján elvárjuk, hogy a magyar állam szuverenitásának jelenleg is alapjául szolgáló, az 1947. évi XVIII. törvénnyel becikkelyezett, Párizsban 1947. február 10-en megkötött békeszerződés 4. cikkelyét a Magyar Köztársaság Palamentje maradéktalanul tartsa be. Eszerint: "Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai, avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát, fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan e fajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól."
Budapest, November 2006, 2nd Generation Jews Hungary(masodikgeneracio@freemail.hu)
